1.fejezet.

és ímeee az első fejezet:) már régebben megírtuk de most jött el az ideje felrakni....:)
ha elolvastátok írjatok komit:) 3 komi után jön a második rész:) már kész van csak a komikra várok:)
jó olvasást.!!:)

1.FEJEZET

Dianna Jane Freelove

-Viszlát Amerika-mondtuk egyszerre barátnőimmel. Bőröndjeinket húzva indultunk meg a repülő járatunk felé. Nem értitek mi a szitu ugye?? Hát lassan megtudjátok. Diana Jane Freelove vagyok. Világhírű modell,csak úgy mint barátnőim, Bella Jenna McDonald és Zsanna Jenny Darwin. Amerikában élünk...de most Londonba kell utaznunk hosszabb időre.

Lassan felszálltunk a gépre ami Londonba szállít minket. Bella a fülébe rakta a zenelejátszóját, és kényelembe helyezte magát. Zsanna egy magazint kezdet el olvasni, míg én csak kifelé bámultam az ablakon. Évekig azt hittem New York-ot imádom...de most még is úgy érzem jó lesz innen elszabadulni.

-Diana , min gondolkodsz ennyire-nézet rám Zsanna. Én csak rámosolyogtam.

-Kíváncsi vagyok Londonra - mosolyogtam rá. Pályafutásunk alatt még Londonban nem jártunk. Most is azért utaztunk ide mert rengeteg fotózásunk lesz,meg divatbemutató...híres angliai cégeknek. Zsanna csak bólintott majd újra beletemetkezett az újságba. Ránéztem én is az újságra aminek a főoldalán az az öt majom...a One Direction szerepelt. Tinilányok ezrei vannak oda érte....talán többen, is mint Justin Bieber-ért anno. Nem értem mit esznek ezen az öt majmon...hisz nem is ismerik őket...jó,mondjuk én se...de akkor is. MIt kell azon sírni ha meglátják őket...most komolyan...ráadásul a zenéjük is gáz. nem bírom őket.....kis öntelt majmok. Szemforgatva emeltem el az újságról a szemem és én is elfoglaltam magam valamivel.....

Arra ébredtem hogy valaki rázogatja a vállam. Valószínű elaludhattam a repülőn. Ez rám vall.....lusta vagyok még ébren maradni is.

-Diana ébredj-keltegetett Bella-lassan, leszáll a gép - mondta. Én csak bólogattam és becsatoltam az övemet. Éreztem ahogy leszáll a gép,majd a cuccainkkal együtt leszálltunk a gépről. Londonban párás volt a levegő....és tisztább mit New York-ban. Mindehol a jellegzetes piros busz járkált,amin hát....mosolyognom kellett. Hírtelen megállt előttünk egy limuzin. New York-i sofőrünk....Jared szállt ki belőle.

-Jared?-kérdezte Bella.

-Hölgyeim, kísérhetem én önöket Londonban?-mosolygott ránk kedvesen. Jared egy 50-es pasas volt,aki New York-ban mindig minket furikázott. Nagyon kedves férfi. Mindig vigyáz ránk.

-Miénk a megtiszteltetés Jared-mosolyogtt Zsanna. Beültünk a kocsiba, Jared berakta hátra a cuccainkat, majd elindultunk. Néztem az utcákat, házakat, embereket...és valami különös érzés fogott el...mint még soha. De vajon mi ez?? Nem tudom...nem tulajdonítottam neki sok fiyelmet. London mennyivel tisztább mint New York?? ÉS az emberek arcán mosoly van....milyen jó mosolyogni, látni az embereket. New York-ban az emberek sietnek és nem mosolyognak.

Jared elvitt minket a házig. Hatalmas ház volt...tele ablakokkal. New York-ban sem volt kicsi házunk...de ezerszer felülmúlta. Volt körülbelül három szintes.Kiszáltunk a kocsiból álmúldozva.Zsanna és Bella mellettem csak vigyorogni tudtak.

-Hölgyeim, a házuk. Én innentől nem kellek. A számomat tudják, ha kellenék.-rakta ki az utolsó bőröndöt is a kocsi hátuljából.

-köszönjük Jared, de még hányszor mondjuk el hogy tegezzen minket?-kérdezte Bella. Jared csak mosolygott majd ott hagyott minket a ház előtt. Ott álltunk hárman a bejáratnál...kezünkben a bőröndökkel...és néztük a hatalmas házat.

-Menjünk be-javasoltam barátnőimnek. Nem volt kerítésünk.. csak egy hatalmas zöld terület ,amit kettészelt egy macskaköves járda. Szép udvar volt. Benyitottunk...és a csoda csak fokozódott. Hatalmas ház volt már belülről is.

Szemben volt egy lépcső felfelé. Jobb és bal oldalt ajtó. Az egyikből azt hiszem a konyha, másikból meg a nappali . gyönyörű volt a ház. Azonnal beleszerettem. És szerintem Bella és Zsanna is .

Bella szemszöge

…Úristen mekkora ez a ház….vagy kétszázan is elférnénk. Már most imádom ezt a házat. Ez pont olyan mint ami nekünk kell.

-lányok…ez brutális-szólalt meg Zsanna…majd nevetve elkezdett ugrálni. A bőröndjét hírtelen elengedte , ami pont az indúlni készülő Diana elé esett. Szegény Diana hatalmasat esett. Átesett Zsanna fekete bőröndjén.

-Diana jól vagy?-kérdeztem aggódva. Bár szegény Diana amennyit esett már életében….nem hiszem hogy ez ártott volna neki.

-én jól vagyok…de Zsanna kétlem-nézett az említettre.

-Miért?-kérdeztem értetlenkedve. Diana felpattant és zsannára vetette magát.

-mert mos kinyírom-mondta nevetve majd elkezdte kergetni Zsannát a házban. Nevetve szaladtak.

-Diana Jane FreeLove és Zsanna Jenny Darwin!!!! Azonnal álljatok meg és gyertek ide-szóltam rájuk. Nekem kell őket mindig kordában tartani???

Zsanna szemszöge

Bella ránk szólt, hogy azonnal szedjük össze magunkat. Felmentünk az emeletre…mondván talán ott vannak a szobák. Nem tévedünk valami nagyot. Szép sorjában benyitottunk a szobákba. Az első Bella szobája volt. Egy hatalmas citromsárga-fekete szoba volt. Gyönyörűen volt berendezve. Ezért döntöttünk úgy hogy ez lesz Belláé.

-majd vegyünk ilyen matricákat az ajtóra amiből kirakjuk a nevünket-ajánlotta Diana. Mi bólintva belegyeztünk. Tovább mentünk. Benyitottunk egy szintén nagy narancssárga szobába. Azonnal tudtam hogy ez az enyém lesz. Csak is az enyém lehet.

-kitlálom….ez Zsanna szobája-mondta nevetve Bella. Én csak bólogattam majd ledobtam a bőröndöm a szoba ajtajába.

-na keressük meg a tiédet is-fogtam meg Diana kezét és elkezdtem húzni. Benyitottunk egy komolyabb szobába…fekete , barna és bordó színek uralkodtak. Gyönyörű szoba volt. Illett Dianához. Nagyon is.

-Ez az enyém-mondta vigyorogva majd ráugrott az ágyára. Mi Bellával egymásra néztünk….majd legjobb barátnőnkre ugrottunk.

Így telt hát a mi beköltözésünk…..:)